2 Thessalonians 2
1 Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi hozzá való gyülekezésünkre,
2 hogy ne inogjatok meg hamar józan értelmetekben és meg ne rendüljetek se valami lélek által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha máris itt volna az Úr napja.
3 Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert az a nap addig nem jön el, míg előbb be nem következik a hittől való elszakadás és meg nem jelenik az a törvénytipró, a kárhozat fia,
4 aki ellene támad és fölébe emeli magát mindennek, amit Istennek mondanak, vagy amit imádnak, úgyhogy maga ül be az Isten templomába és azt állítja, hogy ő Isten.
5 Nem emlékeztek rá, hogy mindezt megmondtam nektek, amikor még nálatok voltam?
6 És tudjátok mi az, ami most feltartóztatja, hogy majd megjelenjék a maga idejében.
7 Működik ugyan már titokban a törvénytiprás, csakhogy annak, aki azt most még feltartóztatja, el kell az útból tűnnie.
8 És akkor fog megjelenni ama törvénytipró, — akit az Úr Jézus megöl szájának leheletével és megsemmisít az ő dicsőséges eljövetelével; —
9 akinek eljövetele a Sátán munkája, a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával,
10 és az igazságtalanságnak mindenféle csalásával azok romlására, akik elvesznek; mivel nem voltak hajlandók szeretni az igazságot, hogy megtartassanak.
11 És ezért Isten erős tévelygést küld rájuk, hogy higgyenek a hazugságnak,
12 és így mindazok megítéltessenek, akik nem az igazságnak hittek, hanem az igazságtalanságban gyönyörködtek.
13 Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk Istennek érettetek, atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy titeket Isten mint zsengét kiválasztott az üdvösségre, a Lélek által való megszentelésben és az igazságba vetett hitben.
14 Erre el is hívott titeket a mi evangéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére.
15 Ezért is, atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg azokat a rendeléseket, amelyeket tanultatok akár beszédünkből, akár levelünkből.
16 Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus- és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,
17 vigasztalja meg a ti szíveteket és erősítsen meg titeket minden jócselekedetben és beszédben.